Ugrás a fő tartalomra

Shakespeare - Rómeó és Júlia

Úgy gondolom, a kötelező olvasmányok, nem szerettetik meg a gyerekkel az olvasást. Én se szívesen olvasok úgy, hogy nekem azt megmondták, hogy elkell olvasnom. Az olvasásban a szabadság a szép, úgy, ahogyan az életben is.
Shakespeare legtöbb műve, a kötelező olvasmányok árnyékában van. Legismertebb, Rómeó és Júlia tragikus története. Én ezt önszántamból olvastam el, még nem volt számomra kötelező. Bennem mély nyomot hagyott Capulet-ék és a Montague-k veszekedése, Rómeó és Júlia szerelme, Mercutio és Benvolio támogatása, Lőrinc barát és Júlia dajkájának okoskodása úgy, ahogyan a kiszámíthatatlan fordulatok is. Nagy léptekben mindenki tudja, mi történik Verona népe között, mégis a történet végében veszünk el, nem pedig a közben lévő ugyanolyan fontos megjegyzésekben.  

„Azt mondtad, hogy temessem el szerelmem.
De nem, hogy a sírból egy új teremjen.” 

A szakítás feldolgozásában, nagy szerepet kapnak a barátok, kik támogatóan vigasztalnak és látnak el bennünket jó tanácsokkal. A legtöbbet elhangzó mondatok ekkor, a „jobbat érdemelsz” „nem látja, mennyire különleges vagy”, illetve „sokkal jobbat fogsz kapni helyette”. Kérdem én, miért olyan biztosak benne az emberek, hogy valaki helyére, jön egy új? Miért ezzel vigasztaljuk önmagunkat? Az ember igényli életében a szeretetet, ez is kell ahhoz, hogy teljes életet éljen. Persze, nem egy kapcsolat a világ közepe, de senki se merje tagadni, hogy nem vágyik rá. Sok minden pótolható. A szerelem is. De vajon mennyire?

„Hát nem jobb szarvasmarhának lenni, mint szerelmesnek, aki éjjel-nappal sóhajtozik?”


Túlzottan sok mély mondat van a szerelemmel kapcsolatosan. Amivel, nincs is baj, végül is, valamin elkell gondolkodnia az embernek. De ezeknek a mondatoknak a többsége, miért a negatív oldalát dolgozzák fel? Igen, a szerelem tud fájni, tud gondokat okozni, rengeteg éber éjszakát és még sorolhatnám. De a szerelem egyszerre teszi az embert teljessé, egy új világba emel minket. Erről miért beszélünk ilyen keveset? Nem állítom azt, hogy hazudik Shakespeare, mert igaza van. És ez a mű, nem bírna el egy pozitív szerelmi gondolatot. Mert ez a történet, nem erről szól.


„Tanulj feledni: ne gondolj reá!”


Se az álmokat, se gondolatainkat, nem teljesen mi irányítjuk. Hányszor történt meg veletek, hogy egy alma miatt, gondolatban kacskaringós úton keresztül, eljutottatok, az egyik legkedvesebb emlékezetekhez? Velem már volt ilyen, csak nem egy alma miatt. Mert elég egy szó, egy homályos tárgy, vagy akár csak egy jel is, hogy egy elásott emléket a felszínre kotorjunk. Így máris nehezebb felejteni, nemde? Mert az emlékek nem olyanok, mint a kémiára megtanulandó dolgok. Az emlékek örökök, erősek és kihatással vannak életünkre. Mert minden egyes tapasztalattal, emlékkel erősebbek leszünk. Nem pont fizikailag. De nem is a külsőség a lényeg, ugye?


„A vágy erőt ad és utat talál,
S megédesül a keserű pohár.”


Bátran kövessetek minket Facebook és Instagram oldalunkon is! Csatlakozzatok Facebook csoportunkhoz, ahol nyíltan tudunk beszélgetni könyvekről, melyeket ti olvastok! Köszönöm, hogy elolvastad! :)

take_easy




Álmodd az életed és éld a könyveket!

Megjegyzések