Szerb Antal – Utas és holdvilág

 „Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám - az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített.”

 

Szerintem ez a mondat után, mindenki nehezen szólal meg. Nem csak az emlékek miatt. Persze, azok dominálnak a legjobban, de mégsem hinném, hogy azok határozzák meg a mondatnak az értelmét. Hiszen, leírva látjuk a szerelemnek a két nagy végletét. Úgy hiszem, vagy legalább is, úgy szeretném hinni, hogy mindkettőben van valami szép. Valami megható és megfogó. Hiszen, a rossz emlékek is valamiért megmaradnak és ott maradnak a gondolatainkba. Tanulunk belőlük. Tapasztalatokat szerzünk. Megalapoznak bennünket.

 

„Az ember sokkal jobban megbecsüli az olyan dolgot, amiért várnia, küzdenie és szenvednie kellett.”

 

„A megérdemelt jutalom”. Sokan szoktunk így gondolni elért célunkra, melynek érdekében rengeteg időt, energiát, sokszor pénzt is feláldozunk. Azok a dolgok, amelyeket mi értünk el, mi szereztünk meg, mindig sokkal jobbak és értékesebbek lesznek. Azok csak azt mutatják, milyen erősek vagyunk valójában, mennyi mindenre vagyunk képesek, melyeket lehet sokan, nem is néznének ki belőlünk.

 

„A férfiak hihetetlenül befolyásolhatók, ha nőkről van szó.”

 

Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy Rómeó megtalálta a Júliáját, azért valljuk be, nem kell szerelem ahhoz, hogy egy férfi törődjön egy nővel. Sőt, elméletileg mindegyik férfi törődik mindegyik nővel. Másrészt, amikor azt mondjuk, hogy „szerelem”, az borzalmasan tág. Ott vannak a baráti szerelmek, a testvéri szerelem és még sorolhatnám a rengeteg fajtát. Mindegyik egyedi, gyönyörű és mélyreható. Egy férfi tisztelettel van egy nő iránt, úgy, ahogyan egy nő is tisztelettel van egy férfi iránt. Ezt sem lehet elfelejteni. És hogy a befolyással mi a helyzet? Szerintem szeszélyesen, változó.

 

„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

 

Szeretném kérelmezni, hogy a Magyar értelmező kéziszótárban a remény szó mellett, ez a definíció szerepeljen. Ennél többet kell ehhez fűzni? Az élet a reményen és a vágyódáson alapszik, szerencsével meghintve. Nem mi választjuk meg a sorsunkat, nem is kell nekünk. Csak meg kell találni mindenben a szépet. Mindenben a pozitívat. Utána már nincsen gond.

 

Szerb Antal – Utas és holdvilág könyvéről, rengeteg véleményt hallottam. Főképpen pozitív volt az összes, ámde, ha akadt egy negatív, akkor az rendesen kielemezte a kétségbeesett férjnek a helyzetét, aki fiatalon elmenekül házasságából, csak hogy rájöjjön, meddig élhet a múltba. Meddig kerülheti el a felnőtt létet. Az írónak a szókincsére, rengeteg pozitív kritikát hallottam, engem különösebben nem hatott meg, viszont, miközben olvastam, nem is azzal foglalkoztam, hogy milyen szavakat használt. Engem a történet vitt magával. Sokszor nem tudtam átélni azt a történetet. De ha az ember jó pillanatában olvassa és beleéli magát, akkor nem tud belőle kijönni. Az érzéseim a regénnyel kapcsolatosan kételyesek, de egy dolgot biztosan tudok. Minimum egyszer, el kell olvasni és meg is éri. De még mennyire.  

Nagyon jó olvasást szeretnék kívánni, bármelyik regényhez! Kövessetek minket bátran Facebook-on és Instagram-on is!

take_easy