Ken Follett - A katedrális

 Történelem órákon mindnyájan megtanultuk, hogy egyes századokban, hogyan nézett ki a mindennapi élet. Természetesen, a tanárok is tanulták azt a tudásukat, melyet nekünk átadtak, így senki sem biztos benne, hogy tényleg úgy történtek a dolgok, mint ahogyan azt tanítják. Forrásokra tudnak alapozni, abból indulnak ki.

Ken Follett - A katedrális regénye a XII. századi angliai Kingsbridge-ben játszódik. A történet három fő szálon fut, melyek a végére kibontakoznak és összeérnek. Természetesen a történet közben is találkoznak, de mindig a végkifejlet üt a legjobban. Végig kísérhetjük Tamás építőmester ígérete körül forgó életét, Fülöp perjel kitartását és küzdését, illetve William Hamleigh cselszövését és kisértő életét. Senkit se ijesszen meg a vaskos gerinc, minden pillanata az olvasásnak megéri. Akaratunk ellenére csöppenünk bele a századba és az ott élő emberek életébe.

 

„Nem sok ember akad, aki kimondja azt, amit gondol, és azt teszi, amit mond.”

 

A legjobb tanácsokat, mindig másoknak tudja mondani az ember. Van, hogy néha ugyanaz a problémájuk, sőt, eléggé gyakori, mégsem fogadjuk meg saját tanácsunkat. Miért? Olyan ijesztő lenne, hogy bárki más segítsége nélkül is tudjuk orvosolni a gondunkat? Vagy csak túl egyszerű a megoldás? Végül is, az ember valamiért hamarabb hisz másoknak mint önmagának. Mintha más, jobban tudna a problémáját. Mintha más élné meg.

 

„Minden bolond belekeveredhet egy verekedésbe, ám a bölcs ember azt is tudja, hogyan másszon ki belőle.”

 

Hányszor mondták már, hogy az erőszak, nem megoldás! Én teljesen egyet tudok velük érteni. Én mindig is többre tartottam azokat az embereket, akik egy vitatkozás közben, egy erős és fájdalmas visszaszólással nyilvánulnak meg. Persze, nem elítélendő, ha valaki egyszer egy verekedésbe kerül. Sokszor nem mi döntjük el, mi történik velünk. Mégis, mennyire érdekes szokott lenni annak a vége? Van, hogy két barát szedi szét az embereket. Van, hogy az egyik fél, döntően legyőzi a másikat. Néha, a józan ész is közbe lép. De vajon, a XII. században, volt józan ész?

 

„A kétségbeesett ember bátor.”

 

Vannak a kilátástalannak hitt pillanatok. Amikor az ember mindent megtenne annak érdekében, hogy jobb legyen a helyzete. Akkor nincsennek határok. Nincsen félelem. Nincsen józan ész. Csak az elsietett döntés és a megbánt tettek. De ne legyünk, ennyire pesszimisták. Sokszor pozitív kimenetele lesz az egésznek. Egy teljesen más életformát alakítunk ki, melyben megtaláljuk önmagunkat. Nem hinném, hogy annyira rossz lenne a kétségbeesett állapot. Ha nem lettünk volna addig észnél, akkor az észhez térít minket.

 

„Rendszerint meg lehet találni a módját, hogy miképpen lehet akár a legnehezebb munkát is könnyen elvégezni.”

Nagyon jó olvasást kívánok, akár ehhez a regényhez, akár máshoz! Kövessetek minket Facebook oldalunkon és Instagramon is! 

take_easy