“Néha nem
lehet másképp elviselni az igazán rossz dolgokat, csak ha nevetetünk rajtuk.”
“Van egy visszatérő álmom: kislányként az anyukámmal
üldögélek és énekel nekem. Lent vagyunk a parton, alattunk kiterítve egy régi
pléd, amit a mai napig őrzök a szekrényem mélyén. Hallgatom a hullámok robaját,
miközben anyukám hangja hol a magasba kúszik, hol meg a mélybe ereszkedik.
Érzem a bőrömön a nap melegét, magam körül pedig édesanyám biztonságot adó
karját.
Ha tehetném, örökre ebben a pillanatban maradnék.
Amint felébredek, hiányozni kezd az álmom. Hiányozni kezd a
napsütés. És az anyukám.”
Az életben sok fontos döntést kell meghoznunk. Meg kell
tanulni elengedni a múltat és egy új jövőt formálni. Meg kell ismerned magad,
és hogy NEKED mi a jó, de természetesen számba kell vetni azt is, hogy a
szeretteidre milyen benyomással lesz az a dolog, amit elterveztél. A fontos
döntések előtti pillanatban beszélned kell velük, hogy megemésszék és
elfogadják azt, amit tenni szeretnél, még ha nincs is ínyükre a dolog, de talán
mégis beleegyeznek, mert szeretnek és csak a legjobbat szeretnék neked.
Katie Price egy 17 éves lány, aki ritka betegsége miatt
napközben nem mehet ki a házából, mert ha minimális mennyiségű napfény éri,
belehalhat. Személyes kontaktot csak édesapjával és egyetlen barátnőjével tud
folytatni, mások nem is tudnak a létezéséről.
Katie olyan mint egy bagoly. Nappal alszik és éjszaka lát
világot, az az ő kedvenc időszaka. Hobbija a gitározás, és általában a helyi
pályaudvaron csillogtatja meg tehetségét.
Charlie Reed, egy valahai sztáratléta, egyben Katie évekkel
ezelőtti kiszemeltje. A fiút egy nap pont a vasútállomás felé irányítja a sors,
amikor is a lánnyal kereszteződnek útjaik. Ezek után jövőjük egybefonódik és a
most-nak élnek, kihasználva minden időt, amit együtt tölthetnek.
Katie Price betegségéről röviden, a könyvből idézve:
“A Xeroderma Pigmentosum, röviden XP, örökletes betegség,
amely csupán egy embert érint a millióból az Egyesült Államokban és Európában.
Az XP-ben szenvedő betegek extrém érzékenységgel reagálnak az UV-sugarakra, és
számukra néhány perc elegendő ahhoz, hogy súlyos égési sérüléseket szerezzenek
a napon. Ilyenkor a DNS-ük maradandó károsodást szenved, és az idő haladtával a
sok kár összeadódik.
A vörös és a felhólyagosodott bőr, amit leégésnél
tapasztalunk, a legenyhébb tünetük. E ritka betegségben szenvedők kétezerszer
nagyobb eséllyel kapnak bőrrákot és további neurológiai komplikációknak is ki
vannak téve: látás- és hallásvesztés, valamint koordinációs problémák,
bizonytalan mozgás és járás, nyelési nehézségek, mentális zavarok és görcsös rohamok.”
Charlie és Katie története gyönyörű és magával ragadó,
személy szerint engem jobban megfogott, mint a Csillagainkban a hiba. Rengeteg
üzenet hordoz magával. Mindenképp olvassátok el. :)
Indosselo
Megjegyzések
Megjegyzés küldése